Szent Iván napja

Szent Iván, Keresztelő Szent János és a nyári napforduló

Szent Iván napja június 24-én van: ez Keresztelő Szent János születésének ünnepe, az egyházi év egyik legjelesebb napja. Bálint Sándor szerint a nyelvünkben máig élő Szent Iván név a bizánci egyház egykori kultikus hatására emlékeztet, mellette pedig a Keresztelő Szent János név is használatos; a szegedi tanyákon olykor Búzavágó Szent Jánosnak is hívták, mert ilyenkor kezdődött az aratás. Az egyház Krisztuson kívül csak Szűz Mária és Keresztelő János test szerinti születésnapját ünnepli. Az Írás szerint János hat hónappal előzte meg születésében Jézust, ezért a nyári és a téli ünnep egymás tükörképe lett. Az egyházatyák János mondását is ehhez kapcsolták: „neki növekednie, nekem pedig kisebbednem kell”, ahogy a napok is rövidülni kezdenek a nyári napforduló után. A csillagászati napforduló június 21. körül van, a néphagyomány azonban a Szent Iván-éjhez kötötte a legrövidebb éjszaka ünneplését.

A szentiváni tűz: a legteljesebb tűzgyújtó szokásunk

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a Szent Iván-i tűzgyújtás máig a szertartásos tűzgyújtás legteljesebb formája a magyar hagyományban. A lexikon arról is ír, hogy már a 15–16. századi feljegyzések beszámolnak arról, hogy Szent Iván napján a lobogó máglya köré gyűlt fiatalok ugrándoztak és ünnepi táncot jártak. Bálint Sándor idézi a 17. századi jezsuita Inchoffer Menyhértet, aki azt írta, hogy a magyarok Keresztelő János ünnepét szemkápráztató fénnyel és tűzgyújtással, tűz körüli ugrándozással, tánccal és harsány nótázással ülik meg. A tűz egyes falvakban a templom előtt lobbant fel, ami arra utal, hogy egykor egyházi szentelmény is volt. Az egyház ugyanis nem eltörölni akarta a napfordulóhoz kötődő ősi szokásokat, hanem beépítette őket az év liturgikus rendjébe, és a maga világképe szerint értelmezte. Így lett a Szent Iván-napi tűzszentelés a jeles nap része.

Tűzugrás, mátkázás és szerelmi jóslás

A szentiváni tűz körül elsősorban a fiatalok szokásai éltek. A tüzet átugrották, Felsőszentiván népe szerint mégpedig háromszor, és ezt azzal magyarázták, hogy János édesanyja méhében is ugrált örömében, amikor Mária meglátogatta Erzsébetet. A tűzugrást sok helyen párosan, kézen fogva végezték, és a közösség figyelte, kik ugranak együtt, mert ebből a jövendő párokra is következtettek. Estefelé a lányok könnyen égő holmit, zsuppot, szalmát és szénát gyűjtöttek, egyes leírások szerint loptak össze, mert úgy tartották, hogy csak így lesz hasznos a tűz és a rajta megfüstölt fű. A Baranya megyei Husztóton a legények vitték át a lányokat a tűzön, miközben azt mondták: „mátka, mátka, mátkázunk”. Ezzel életre szóló barátságot kötöttek: a legények ettől fogva komának, a lányok mátkának tisztelték egymást. A szentiváni tűz így nem csak mágikus, hanem közösségteremtő alkalom is volt.

Szent Iván-éj ma: tűzgyújtás, népzene és közös ünnep

A szentiváni tűzgyújtás ma is élő hagyomány, bár a falusi közösségi formái nagyrészt átalakultak. Június 23-án este számos településen, művelődési házban, néptáncegyüttesnél és szabadtéri néprajzi múzeumban tartanak Szent Iván-éji mulatságot, ahol tüzet gyújtanak, népzene szól, táncház indul, és a bátrabbak a lecsökkent lángokat át is ugorják. A nyár eleji tábortűz, a hosszú este és a közös éneklés a városi közönség számára is vonzó, ezért a rendezvények sok helyen családi programként működnek. Aki maga szeretne tüzet gyújtani, mindenképpen tájékozódjon az aktuális tűzgyújtási szabályokról, mert nyáron gyakori az általános tűzgyújtási tilalom, és a tűzugrás csak kis, kontrollált lánggal, felnőtt felügyelete mellett biztonságos. A Szent Iván-éj hagyománya a Medárd-nappal együtt a nyár eleji jeles napok sorába tartozik, és jól mutatja, hogyan kapcsolódott össze a régi paraszti naptárban az égi év fordulója és a közösségi élet.

Búzavágó Szent János: aratás és gyógyító füvek

Szent Iván napja a paraszti gazdaságban is fordulópontot jelentett. A szegedi tanyákon használt Búzavágó Szent János elnevezés arra utal, hogy ilyenkor, június végén indult meg az aratás, a gazdasági év legnagyobb munkája. A nyári napfordulóhoz kötődő ünnep így egyszerre volt a fény ünnepe és a termés betakarításának nyitánya. A tűzhöz a gyógyító erejűnek tartott füvek is kapcsolódtak: a lányok által összegyűjtött szalma és széna mellett a tűz fölött megfüstölt füveket hasznosnak tartották, és a tűz maradékát is gyakran megőrizték. Bálint Sándor arról is ír, hogy az egyház a Szent Iván-napi tüzet szentelményként fogadta be, vagyis a tüzet és a hozzá kapcsolódó füveket megáldották. Ez a kettősség jellemzi az egész ünnepet: a nyári napforduló ősi, a fény erejéhez kötődő szokásai keresztény értelmezést kaptak, a közösség pedig mindkettőt egyszerre élte meg a tűz körül.

Mikor van

Fix dátum: Szent Iván napja június 24-e. A szokások többsége az előestére, a június 23-áról 24-ére virradó Szent Iván-éjre esik. Nem munkaszüneti nap.

Kapcsolódó napok

• Medárd-nap
• András-nap
• Gergely-nap