Mikulás

Eredet és név

Az ajándékhozó Mikulás Szent Miklós myrai püspök népies alakja. A szent a gyermekek és diákok védőszentje; legendája szerint titokban egy erszény pénzt dobott be egy szegény ember ablakán, hogy három lánya férjhez mehessen. Ebből a jótékonyságból nőtt ki az éjjeli, titkos ajándékozás szokása. A Mikulás szó a Miklós név szlovák alakjából, a Mikulášból került a magyarba. A Télapó elnevezés is régi: Arany János 1850-ben, különírva már használta, Komjáthy Jenőnél 1895-ben egybeírva szerepel.

Történet

A Miklós-napi ünneplés régen falun alakoskodó, jelmezes szokás volt: a „miklósoláskor” néhány faluban még az 1970-es években is láncot csörgető, ijesztő alakok jártak házról házra. Az ajándékot hozó, mosolygós Mikulás a 19. század végén jelent meg a városokban, és a szó is az 1870-es évek végén kezdett elterjedni. Az 1950-es években az óvodákban és iskolákban a vallásellenes politika a Télapó nevet részesítette előnyben, de mindkét név megmaradt, és ma párhuzamosan használják.

Hagyományok és ünneplés

December 5-én este a gyerekek kitisztítják a csizmájukat vagy cipőjüket, és az ablakba teszik; reggelre a Mikulás szaloncukrot, csokoládét, mandarint, diót és kis ajándékot tesz bele. Aki rossz volt, virgácsot is kaphat, amelyet a hagyomány szerint a krampusz hoz. Az óvodákban, iskolákban és munkahelyeken Mikulás-ünnepséget tartanak, ahol a vörös palástos, fehér szakállú Mikulás csomagot oszt, a gyerekek verset mondanak és dalt énekelnek, például a „Hull a pelyhes fehér hó” kezdetűt. Sok városban Mikulás-futást és jótékonysági gyűjtést szerveznek.

Mikor van

Fix dátum: minden évben december 6. Nem munkaszüneti nap. Az ajándék az előző este ablakba tett csizmába kerül. A nap advent második hetére esik, egyes években éppen advent 2. vasárnapjára.

Kapcsolódó napok

• Advent 2. vasárnapja
• Luca-nap
• Karácsony
• Márton-nap