Emőd

Eredet

Az Emőd régi magyar személynév. A régi emik (szopik) ige származékából, az emő (szopó) szóból képződött -d kicsinyítő képzővel, így jelentése „kis csecsemő, szopós gyermek”. Más vélemények szerint jelentése „anyácskád”, és csak a hangalakja miatt lett férfinév. Ugyanebből a tőből ered az Emese és az Emőke női név is, amelyek a régi magyar anyai, termékenységi névkörhöz tartoznak.

Jelentés

„Kis csecsemő, szopós gyermek”; a régi magyar emik, azaz „szopik” igéből képzett kicsinyítő alak.

Kulturális vonatkozások

Emőd névnapja augusztus 9., a naptárak emellett február 17-ét, augusztus 5-ét és augusztus 13-át is jelölik. A név régi magyar személynévként helynevekben is fennmaradt: Emőd kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Miskolci járásban, a Borsodi-Mezőségen, amelynek pincesora a Bükkalja szelíd lankáin sorakozik. A régi magyar nevek 19. századi felújítása során a nyelvészek és írók az Emőd nevet is újra ismertté tették, női párjai, az Emő és az Emőke mellett. Keresztnévként mindig a ritka, de jellegzetesen magyar hangzású nevek közé tartozott.

Népszerűség

Mindig ritka név volt: az 1990-es években csak szórványosan fordult elő, és a 2000-es években sem került a 100 leggyakoribb fiúnév közé. Ma is a régi magyar nevek kedvelőinek választása.

Rokon nevek

• Emődke
• Emőke
• Emő