Emőke

Eredet

Az Emőke régi magyar személynévből származik: az emő szó, amely a régi emik (szopik) ige származéka, 19. századi felújítása a -ke kicsinyítő képzővel. Jelentése „szopó, csecsemő”, kedveskedő értelemben „kisbaba”. Ilyen értelemben az Emőd férfinév női párja is. Az Emő újabban önállósult becenévként, egyben a név eredeti alakjaként is anyakönyvezhető.

Jelentés

„Kis csecsemő, kisbaba”; a régi magyar emő (szopó) szó -ke képzős, kedveskedő alakja.

Kulturális vonatkozások

Emőke névnapja március 23., mellékes névnapja december 8. A név a 19. századi nyelvújítás és a nemzeti romantika idején született újjá, amikor a régi magyar személynevek felújítása divatba jött, és a -ke kicsinyítő képzős női nevek, mint az Enikő vagy az Etelka mintájára alkották meg. Az Emőke ezért ma is jellegzetesen magyar hangzású, idegen nyelvekben nem létező név. Két település, Kisemőke és Nagyemőke neve is őrzi. Becézései az Emő, az Emi és az Emcsi.

Népszerűség

Az 1990-es években ritka név volt, rövid alakja, az Emő szórványosan fordult elő, és a 2000-es években egyik sem szerepelt a 100 leggyakoribb lánynév között. Erdélyben és a határon túli magyar közösségekben valamivel gyakoribb.

Rokon nevek

• Emő
• Emi
• Emcsi
• Emese