Halottak napja

Eredet és név

A halottak napja (latinul Commemoratio omnium fidelium defunctorum) a katolikus egyházban a „szenvedő egyház” ünnepe: azokért a hívekért imádkoznak, akik meghaltak, de még nem jutottak el az üdvösségre. Önálló ünnepként először 998-ban tartották meg, Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezésére, aki azt akarta, hogy az üdvözült lelkekre emlékező mindenszentek után valamennyi elhunyt hívőről is megemlékezzenek. A régi magyar népnyelv „lölkök napjának”, a lelkek emlékezetének nevezte.

Történet

Az ünnep előbb a bencés kolostorokban terjedt el, majd a 14. század elejétől a katolikus egyház egészében általános lett. A reformáció után a protestánsok régebben nem gyújtottak gyertyát, és a reformáció emléknapján, október 31-én mentek ki a temetőbe; a halottak napi szokásokat később az evangélikusok és az unitáriusok is átvették, a reformátusok pedig szokásként tartják. Magyarországon a halottak napja nem munkaszüneti nap. Mivel a mindenszentek 2000 óta szabadnap, az emlékezés nagy része a november 1-jére és az azt követő hétvégére tolódott.

Hagyományok és ünneplés

A családok meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, megtisztítják, krizantémmal, koszorúval díszítik, és mécsest, gyertyát gyújtanak; a gyertya fénye az örök világosság jelképe. A katolikus templomokban gyászmisét mondanak az elhunytakért, a temetők nagy keresztjénél közös imát tartanak. Sokan otthon is gyújtanak gyertyát azokért, akiknek a sírja messze van. A régi néphit szerint ezen az éjszakán a halottak lelke hazalátogat, ezért egyes vidékeken nekik is terítettek, vagy ételt hagytak az asztalon.

Mikor van

Fix dátum: november 2., a mindenszentek másnapja. Nem munkaszüneti nap. Ha vasárnapra esik, a katolikus egyház akkor is november 2-án tartja meg.

Kapcsolódó napok

• Mindenszentek
• Nemzeti gyásznap
• Márton-nap