Dávid

Eredet

A Dávid héber eredetű bibliai név, Izrael második királyának neve. Jelentése bizonytalan: a leggyakoribb magyarázat szerint „kedvelt, szeretett”, más vélemények „apai ágú rokon” vagy „uralkodó” jelentést tulajdonítanak neki. A középkori Magyar Királyságban alig használták, régi magyar becézett formái, a Dakó, a Dókus és a Dózsa azonban családnevekben máig élnek. A ma közkeletű „Istenszerető” értelmezés Dávid király alakjához kötődik.

Jelentés

Leginkább „kedvelt, szeretett”; a pontos jelentés vitatott, Dávid király révén lett a hit és a bátorság jelképe.

Kulturális vonatkozások

Dávid névnapja december 30., ezen kívül március 1-jén, június 26-án és december 29-én is ünnepelhető. A bibliai Dávid, aki parittyával győzte le Góliátot, majd zsoltárokat író királlyá lett, a magyar népi hiedelmekben is jelen van: a hagyomány szerint a teleholdban Dávid király hegedül, a hold foltjait pedig „Szent Dávid száradó kapcájának” nevezték. Az „elhegedülte már Szent Dávid” szólás arra a dologra utal, amelyről már lemondtak. A régi kollégiumi diákirodalomban a világi, tréfás énekeket „Szent Dávidné énekének” hívták. A név régi becézőjéből, a Dózsából lett a parasztháború vezérének, Dózsa Györgynek a családneve is.

Népszerűség

A középkorban és még a 20. század közepén is ritka volt, az 1980-as évektől azonban látványosan népszerűvé vált. Az ezredforduló idején a leggyakrabban adott fiúnevek élmezőnyébe tartozott, és ma is a legkedveltebb férfinevek egyike.

Rokon nevek

• Dávidka
• Dodó
• Dakó
• Dókus
• Dózsa