Beáta

Eredet

A Beáta latin eredetű női név, a beatus (’boldog’) melléknév nőnemű alakjából. Az egyházi nyelvben a beata a boldoggá avatott nők megtisztelő megjelölése, ebből lett személynév. A név a középkorban kolostori környezetben volt ismert, általános keresztnévként a 20. században terjedt el Magyarországon. Rövid formája, a Bea önállóan is használatos, és ugyanez a becézője a rokon Beatrixnak is.

Jelentés

’Boldog’, a latin beatus melléknév nőnemű alakjából; az egyházi nyelvben a boldoggá avatott nők jelzője.

Kulturális vonatkozások

Beáta névnapja március 22., de a naptár ezen kívül több dátumot is ismer, például június 24-ét és szeptember 6-át. A név a 20. század második felében vált igazán elterjedtté: az 1960-as és 1970-es években sok lány kapta, ezért ma főként a középgeneráció tagjai viselik. A Bea becenév olyan közkeletű lett, hogy sokan ezen a néven ismerik a Beátákat és a Beatrixokat egyaránt. A latin szó a magyar egyházi nyelvben is él: a boldog jelzővel tisztelt szentéletű emberek latinul beatus, illetve beata.

Népszerűség

Az újszülöttek körében az 1990-es években már ritkán adták, és azóta sem tartozik a kedvelt nevek közé. A teljes népességben viszont ma is a gyakoribb női nevek között van, a középkorú nemzedékben különösen elterjedt.

Rokon nevek

• Bea
• Bebe
• Beatrix