A nagy lilik őszi vonulása

Mikor érkeznek a vadludak

A nagy lilik magyarországi fajkezelési terve szerint az első nagy lilikek szeptember közepén-végén érkeznek az országba, számuk novemberben-decemberben tetőzik. Télen az állomány egy része délebbre vonul tovább, majd a tél végén indul a visszavonulás, márciusi tavaszi csúccsal. A Hortobágyon a debreceni kutatók megfigyelései szerint a nagy lilikek szeptember végén, október elején érkeznek, és az időjárástól függően addig maradnak, amíg a tavak és mocsarak be nem fagynak, vagy a táplálkozóterületet be nem borítja a hó.

A pusztán novemberben tartózkodik a legtöbb vadlúd. Ilyenkor a nagy lilik mellett vetési ludak, kisebb számban kis lilikek és néhány vörösnyakú lúd is feltűnik a csapatokban. Enyhe télen a csapatok egy része át is telel, így a ludak decemberben is jelentős számban maradhatnak a Hortobágyon és a nagy tavakon.

A pusztán és a nagy tavakon

A nagy lilik az „Alföld libája”, de az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb számban jelenik meg a Dunántúlon is. Őszi tetőzésekor a legtöbb madár a Hortobágyon, a kiskunsági szikes tavaknál, a Velencei-tónál és a Dinnyési-fertőnél, a kardoskúti Fehér-tónál, a biharugrai és begécsi halastavaknál, a szegedi Fehér-tónál, a Fertőnél és a Kis-Balatonnál látható. Vonuláskor a nedves gyepekhez kötődik, ezért hazánkban az alföldi nedves gyepek a legkedveltebb tartózkodási helyei.

A Hortobágyi Nemzeti Park novemberben vezetett vadlúdtúrát tart a Hortobágy-halastó Kondás nevű tóegységéhez, ahol a nemzeti park szerint ősszel vadludak ezrei látogatják a pusztákat és a halastavakat. A Dinnyési-fertőre október végén, november elején húszezer vagy még több vetési lúd érkezik alkonytájban, hogy a biztonságot nyújtó vízen töltse az éjszakát.

Hajnali kihúzás, alkonyati behúzás

A ludak napja a vízen kezdődik. Hajnalban hangos csapatokban kihúznak a táplálkozóterületekre, ahol gabonavetéseken, kukoricatarlón, repcén, szántásokon, cukorrépa- és ritkábban napraforgótarlón legelnek. A Fertőnél végzett vizsgálatok szerint az éjszakázó- és a táplálkozóterületek között 60–80, olykor 100 kilométer is lehet. A kardoskúti Fehér-tónál a nagy lilikek 3–6 kilométerre lévő, elsősorban kukoricatarlókból álló területekre jártak.

Ha a táplálkozóhely közel van és gazdag, a ludak délelőtt visszarepülnek a tóra inni és pihenni, kora délután ismét kihúznak, és csak napnyugta után térnek meg éjszakázni. Távoli táplálkozóhelyek esetén a napközbeni visszahúzás elmarad. Hideg időben, nagy távolságra lévő kukoricatarlóknál az is előfordul, hogy a csapatok éjszakára sem térnek vissza a vízre. A legszebb látvány az alkonyati behúzás, amikor csapat csapat után ereszkedik le a vízre.

Így ismered fel a nagy lilikot

A nagy lilik közepes termetű, szürkésbarna lúd. A felnőtt madarat a csőr tövénél széles fehér homlokfolt és a hasán futó szabálytalan fekete keresztsávok jelzik, csőre rózsaszínes, lába narancssárga. A fiatal madarakról ősszel még hiányzik ez a rajzolat, ezért a családi csapatokban könnyen elkülöníthetők a szüleiktől. A csapatok gyakran V alakban vagy hosszú, hullámzó vonalakban repülnek, magas, csengő gágogásuk messzire hallatszik.

A vetési lúd nagyobb és sötétebb, csőre fekete narancssárga sávval, a hasa nem sávozott. A kis lilik kisebb, homlokfoltja a fejtetőig felér, szemét sárga gyűrű keretezi. A vörösnyakú lúd fekete, fehér és rozsdavörös rajzolatával könnyen kiválik a csapatokból, de ritka: a Hortobágyon évente 50–100 példány vonul át, ősszel novemberben, tavasszal márciusban a legtöbb.

Hosszú távú változások

A nagy lilik hazai létszáma az elmúlt évtizedekben nagyot ingadozott. A magyarországi vadlúdszámlálások adatai szerint 1984 őszén még 62 500 példány volt a tetőző állomány, 1989-ben alig 15 100. A kilencvenes években lassú regeneráció indult, az ezredforduló után pedig a Magyarországon megjelenő éves maximumok meghaladták a 150 ezer példányt. A legmagasabb érték 2009 novemberében 186 086 példány volt.

A nagy lilik az egyetlen vadászható és nem fészkelő lúdfajunk, amelynek állománya az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt. A Hortobágyon a debreceni kutatók hosszú távú számlálásai is gyors növekedést mutatnak, és egyre több madár marad itt a tél közepén is. A kutatók a melegedő éghajlatot tartják a változás fő mozgatórugójának: enyhébb teleken a ludak tovább maradnak, és egyre többen telelnek a pusztán. A fészkelő- és vedlőhelyek a messzi tundrán vannak, így az ottani költési siker is erősen befolyásolja, hány fiatal érkezik ősszel.

Vadászat és védelem

A nagy lilik vadászható faj, vadászati idénye október 1-jétől január 31-ig tart, és vadászonként naponta legfeljebb 6 példány ejthető el. Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megye teljes területén, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye tiszántúli részén azonban az idény csak december 1-jén kezdődik. Ennek alapvető oka a globálisan veszélyeztetett, ősszel ugyanezeken a területeken átvonuló és telelő kis lilikek tévedésen alapuló lelövésének megelőzése.

A kis lilik és a vörösnyakú lúd a Vörös Könyvben is szerepel, védelmük kiemelt feladat. A Hortobágyon a vadludak szempontjából jelentős vonuló- és pihenőhelyek védelem alatt állnak, a mocsár-rekonstrukcióknak, a pusztai árasztásoknak és a vonulási időben félig lecsapolt halastavaknak nagy a jelentősége. Megfigyeléskor a legfontosabb a zavarás elkerülése: a táplálkozó csapatokat nem szabad felriasztani, a legjobb helyek a nemzeti parkok kilátói és tanösvényei.

Mikor van

Az első nagy lilikek szeptember közepén-végén érkeznek, a létszám novemberben-decemberben tetőzik. A csapatok addig maradnak, amíg a tavak be nem fagynak vagy hó nem borítja a táplálkozóterületeket, enyhe télen egy részük át is telel.

Kapcsolódó napok

• A daru őszi vonulása