A füsti fecske őszi vonulása

Mikor indulnak el a fecskék

Az MME gyűrűzési adatai szerint a hazai füstifecske-állomány 75 százaléka szeptember elejére, döntő része, 95 százaléka pedig szeptember közepére elhagyja az országot. A Keszthely-Fenékpusztán, az egyik legjelentősebb hazai éjszakázóhelyen 1985 és 1992 között végzett gyűrűzések alapján a vonulás augusztus 26. után erősödik fel, és szeptember közepe után esik vissza. Az öreg madarak 73 százaléka, a fiataloknak viszont kevesebb mint fele vonul augusztus 26. után, vagyis a fiatalok közül sokan korábban útra kelnek.

A hazai fecskék távozása után sem ürül ki az ég. Szeptember elejétől egyre nagyobb arányban jelennek meg az északabbra fészkelő, Magyarországon átvonuló állományok, amelyek több napot töltenek táplálkozással az éjszakázóhelyek környékén. Ezért szeptemberben és október elején még rendszeresen láthatók vonuló fecskék a vizek és a nádasok felett.

Gyülekezés a vezetékeken és az éjszakázóhelyeken

A kései fiókák kirepülése augusztus közepéig, néha szeptember elejéig elhúzódik. A fiatalok 19–21 napos korukban hagyják el először a fészket, néhány hétig a környéken maradnak, majd a változó távolságban lévő közös éjszakázóhelyekre vándorolnak. A fészek körzetétől való eltávolodás a kikelés utáni negyedik hét után erősödik fel.

Nyár végén a falvak villanyvezetékein sorakozó fecskék a közelgő ősz biztos jelei. Éjszakára a madarak vizes élőhelyekre, nádasokba húzódnak, ahol nagy csapatokban alszanak. A legismertebb ilyen helyek, ahol évtizedek óta gyűrűznek, Izsák, Keszthely-Fenékpuszta és Sumony. Ezeken a helyeken a befogások augusztus végétől jelentősen megnőnek, nagyrészt az átvonuló állományoknak köszönhetően. Alkonyatkor a nádas fölött gyülekező, majd hirtelen a nádba ereszkedő fecskefelhő a nyárvég egyik legszebb látványa.

Zsírtartalék a Szahara előtt

A fecskék a nagy hazai éjszakázóhelyeken, a délebbi pihenőhelyeken és a Földközi-tenger déli térségében töltik fel azokat a zsírtartalékokat, amelyek a Szahara átrepüléséhez kellenek. Az MME adatai szerint a madarak átlagos testtömege a napi legmagasabb hőmérséklettel mutat összefüggést: meleg napokon több rovart fognak, és gyorsabban gyarapodnak.

Az őszi vonulás során a hazai állomány egy része már szeptember közepén átkel a Szaharán. Egy Solymáron 1978-ban fiókaként gyűrűzött fecskét 1980. szeptember 15-én 5200 kilométerre, Közép-Afrikában találtak meg. A leggyorsabb ismert hazai madarat 1981. augusztus 23-án jelölték Budakeszin, és 25 nappal később 4274 kilométerre délre került meg, ami napi 171 kilométeres átlagot jelent. Négy hazai megkerülésnél is napi 100 kilométernél nagyobb átlagos távolságot mértek.

Hidegfrontok és vonulási hullámok

Más vonuló fajokhoz hasonlóan az őszi időszakban a Kárpát-medencébe északról érkező hidegfrontok okozzák a legjelentősebb állománymozgásokat az éjszakázóhelyeken. Egy front átvonulása után az addig itt táplálkozó csapatok elindulnak, és helyükre újabb, északról érkező madarak lépnek. A fecskevonulás ezért hullámokban zajlik, nem egyenletesen, és egy-egy hideg éjszaka után a nádasok fölött hirtelen megfogyatkozhatnak a csapatok.

A hideg ugyanakkor veszélyes is lehet. 2024 szeptemberében a vonulás előtti napokban érkező hideg, esős időjárás tömeges fecskepusztulást okozott az országban, amelyet a sajtó és egy 2025-ben megjelent tudományos feldolgozás is bemutatott. A repülő rovarokra vadászó madarak néhány napnyi hideg és eső alatt kimerülnek, mert nem találnak táplálékot, és a frissen kirepült fiatalok különösen sérülékenyek.

Hol telelnek a magyar fecskék

A hazai fészkelő füstifecske-állomány nagy része feltehetően Közép-Afrikában telel, de a gyűrűs megkerülések alapján nyugat-, kelet- és dél-afrikai telelés is valószínű. A legtávolabbi ismert megkerülés 8505 kilométerre, Afrika déli részén történt: ezt a madarat 1936. június 18-án gyűrűzték fiókaként a Tolna megyei Fürgeden, és 1937. január 4-én találták meg.

A hazánkon szeptember–októberben átvonuló, északabbra fészkelő fecskék megkerülései is ugyanezekre a közép- és dél-afrikai területekre mutatnak. Az őszi útvonal földközi-tengeri szakaszáról kevés adat van, ami arra utal, hogy a madarak hosszabb ideig a hazai éjszakázóhelyeken és a Földközi-tenger déli térségében tartózkodnak. A telelési időszak novembertől februárig tart, tavasszal pedig a hazai fecskék jellemzően április elején térnek vissza az ereszek alá.

Mit tehetünk a fecskékért ősszel

Az ősz a fecskefészkek gondozásának ideje. Amikor a madarak elmentek, a fészkek alatti ürüléket fel lehet takarítani, a fészek alá rögzített deszka pedig jövőre is tisztán tartja a falat. A sérült fészkek mellé műfészket lehet szerelni, hogy tavasszal a visszatérő párok azonnal birtokba vehessék. Az MME azt kéri, hogy a műfészkek legkésőbb március–áprilisban kerüljenek a helyükre. A füsti fecske védett, fészkének leverése tilos.

Érdemes megfigyelni a nyárvégi gyülekezést is. A vezetékeken sorakozó, egyre nagyobb csapatok, a víz fölött alacsonyan cikázó fiatalok és az esti órákban a nádasok felé húzó felhők a vonulás közeledtét jelzik. Aki a saját környékén feljegyzi, mikor látta az utolsó fecskéket, évről évre összevetheti, hogyan változik a búcsú időpontja.

Mikor van

A vonulás augusztus 26. után erősödik fel, és szeptember közepe után esik vissza. A hazai fészkelők szeptember közepére szinte mind elmennek, az északabbról érkező átvonulók szeptemberben és október elején haladnak át. Az északi hidegfrontok hullámokban mozgatják a csapatokat.

Kapcsolódó napok

• A füsti fecske tavaszi vonulása